A víz növekvő hőmérséklete megzavarja a korallok és a velük életközösségben élő algák szoros kapcsolatát. Ha a koralloknak túlságosan melegük van, eltaszítják az algákat, ami ahhoz vezethet, hogy idővel éhen halnak. Ez a folyamat a korallfehéredés, amely különösen az Ausztrália vizeiben elterülő Nagy-korallzátonyt érinti a klímaváltozás miatt – Verena Schöpf, a Nyugat-ausztráliai Egyetem kutatója és munkatársai a Nature Communications című szaklapban mutatták be a területen végzett kutatásaikat.


Schöpf hosszú ideje kutatja a Nagy-korallzátonyhoz képest kevésbé ismert korallzátonyokat a nyugat-ausztráliai Kimberly régióban. Az ottani különleges korallok a nagyobb hőmérséklet-különbségeket és a nagyobb mértékű apály-dagály változást is jól viselik.

A szakértők a régióban már mintegy 40 Celsius-fokos hőmérsékleteket is mértek. „A Kimberley-korallok egyrészt valóban szuperkorallok, amelyek túlélik a szélsőséges körülményeket. De ha a klímaváltozást és a 2016-oshoz hasonlatos hőhullámokat is figyelembe vesszük, látható, hogy ezek toleranciája is véges” – mondta a kutató.

A kutatók a korallokat különböző körülmények hatásainak tették ki, egy részüket kilenc hónapon át 4 Celsius-fokkal hűvösebb vízben tartották, mint a megszokott környezetük. Egy másik részüket fél éven át az átlagoshoz képest 1 Celsius-fokkal megemelt hőmérsékleten tartották. Ezután mindkét csoportot két héten át az átlagos nyári hőmérséklethez képest még 1 Celsius-fokkal magasabb hőségnek tették ki.

Az eredmények azt mutatták, hogy az állatok a rövid távú szélsőséges hőmérsékletekre jól reagáltak, a hosszan tartó terhelés viszont képességeik határait feszegette. Ez azt jelenti, hogy a szuperkorallok sem tudnak olyan gyorsan alkalmazkodni a változásokhoz.

A kutatásból kiderült, hogy bár a klímaváltozás hatására a már erősen károsodott korallzátonyok számára időt lehet nyerni szuperkorallok betelepítésével, ez már nem sokáig lesz így. „Végre globális megoldásra van szükség a Föld felmelegedésének megfékezésére” – hangsúlyozta Schöpf.