A kutatások szerint Madagaszkár szinte valamennyi őshonos ragadozója kiemelten érzékeny a varangy mérgére.


 

 

Ausztráliában az óriásvarangyok megjelenése nagy felfordulást okozott több ökoszisztémában azzal, hogy a helyi táplálékhálózatból a varangyok mérgének hatására kikerültek kulcsszerepet játszó ragadozók – mondta Wolfgang Wüster, nagy-britanniai Bangor Egyetem munkatársa.

Hasonló hatás várható Madagaszkáron is, ahol korábban nem voltak varangyok. Nagy valószínűséggel megfogyatkozik azoknak a ragadozóknak a száma, amelyek időnként békákra fanyalodnak, de nem tanulnak vagy nem fejlődnek elég gyorsan ahhoz, hogy elkerüljék ezeket a mérges varangyokat, de akár ki is halhatnak – tette hozzá.

Képünk illusztráció (MTI-fotó: Balázs Attila)

A varangyfélék egy bufadienolid nevű anyagot választanak ki, amely sok ragadozót a nátrium-kálium pumpa gátlásával öl meg. A nátrium-kálium pumpa az állati sejtmembrán egyik lényeges összetevője. Egyes fajok azonban képesek voltak ellenállóvá válni ezekkel a méreganyagokkal szemben egy génmutáció révén.

A tudósok több mint hetven olyan madagaszkári faj nátrium-kálium pumpájának génjét elemezték, amelyek elfogyaszthatják a varangyokat. A kutatás szerint csak az egyik faj, a fehérfarkú malgaspatkány ellenálló a méreggel szemben.

Eredményeink bizonyítják, hogy a behurcolt varangyok valószínűleg nagy hatással vannak sok, Madagaszkáron honos fajra, ami tovább súlyosbítja az ország természetvédelmi problémáit.

Frank Glaw, a tanulmány társszerzője szerint a varangyok ebihalai a helyi halakra is veszélyt jelentenek, csakúgy, mint gerinctelen ragadozókra, például a csíkbogárfélékre, a szitakötőlárvákra és a rákokra.

Ez újabb példája, hogyan bomlaszthat meg természetes ökoszisztémákat egy a világ másik végéből behurcolt faj. Az invazív fajok behurcolásának megakadályozása a biodiverzitás megőrzését célzó egyik legfontosabb intézkedés.

Forrás: MTI