Az ózonréteg a földfelszín felett nagyjából 20-30 kilométeres magasságban húzódik, és elnyeli a Napból érkező káros ultraibolya-sugárzás jelentős részét, segítséget nyújtva ezzel a leégés és a bőrrák elleni védekezésben. Az ultraibolya sugárzás a felelős továbbá a növények és planktonok károsodásáért is.

Közel fél évszázada vékonyodik már az ózonréteg

Az ózonréteg az 1970-es évek óta vékonyodik, amiért nagyrészt az ember által előállított vegyületekből – CFC-gázokból – felszabaduló klór a felelős, amely hihetetlen gyorsasággal képes szétzúzni az ózonmolekulákat bizonyos körülmények között. A legsúlyosabb helyzetet az Antarktisz felett figyelték meg, ahol az 1980-as évek eleje óta ózonlyuk alakul ki minden év szeptembere és novembere között.

Az 1989-ben érvénybe lépett montreali jegyzőkönyvnek – az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által gondozott nemzetközi egyezménynek – köszönhetően mára sikerült korlátozni a CFC-gázok kibocsátását, aminek eredményeként megindult az Antarktisz, valamint az Északi-sarkvidék feletti ózonréteg regenerálódása is.