Az ózonréteg a földfelszín felett nagyjából 20-30 kilométeres magasságban húzódik, és elnyeli a Napból érkező káros ultraibolya-sugárzás jelentős részét, segítséget nyújtva ezzel a leégés és a bőrrák elleni védekezésben. Az ultraibolya sugárzás a felelős továbbá a növények és planktonok károsodásáért is.

Közel fél évszázada vékonyodik már az ózonréteg

Az ózonréteg az 1970-es évek óta vékonyodik, amiért nagyrészt az ember által előállított vegyületekből – CFC-gázokból – felszabaduló klór a felelős, amely hihetetlen gyorsasággal képes szétzúzni az ózonmolekulákat bizonyos körülmények között. A legsúlyosabb helyzetet az Antarktisz felett figyelték meg, ahol az 1980-as évek eleje óta ózonlyuk alakul ki minden év szeptembere és novembere között.

Az 1989-ben érvénybe lépett montreali jegyzőkönyvnek – az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által gondozott nemzetközi egyezménynek – köszönhetően mára sikerült korlátozni a CFC-gázok kibocsátását, aminek eredményeként megindult az Antarktisz, valamint az Északi-sarkvidék feletti ózonréteg regenerálódása is.

Egyre nagyobb erőfeszítésükbe kerülnek a jegesmedvéknek a vadászat

A jegesmedvék a vízen úszó jégtáblákról csapnak le az elsődleges táplálékukként szolgáló fókákra. A Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmány azonban rámutat, hogy a globális klímaváltozás okozta tengerijég-fogyatkozás miatt a ragadozóknak ma már keményebben, sokkal több kalóriát elégetve kell megdolgozniuk a táplálékért.

Nemrégiben járta be a világot az a szívszorító videó, amelyben egy csont és bőr jegesmedve küzdött a túlélésért. Azonban a ragadozón látszott, hogy az utolsókat rúgja, és a felvétel készítői elmondták, hogy az állat végelgyengülésben el is pusztult. 

A világon elsőként vizsgálták meg a jegesmedvék anyagcseréjét

Az amerikai földtani intézet (USGS) biológusa, Anthony Pagano és kollégái kilenc nőstény jegesmedve anyagcseréjét figyelték meg a Beaufort-tengeren. A kutatók 2014, 2015 és 2016 áprilisában is nyomkövető-nyakörvet erősítettek az állatokra, hogy nyolc-tizenegy napig megfigyeljék a mozgásukat, a viselkedésüket, valamint, hogy mennyit és milyen sikerrel vadásznak.

Egyre több jegesmedve jut nehezebben élelemhez az olvadó jégtáblák miatt, és éhezik a fő vadászszezonban (MTI/EPA/Jim Lo Scalzo)

Majdnem kétszer annyi energiát igényelnek a ragadozók, mint eddig gondolták

Feljegyezték az állatok testsúlyának és méretének változását, valamint a tőlük vett vér- és vizeletminták alapján az anyagcseréjükben bekövetkező változásokat is nyomon követték. Az eredmények azt mutatták, hogy a jegesmedvéknek több mint 12 ezer kalóriát kell magukhoz venniük naponta, ami azt jelenti, hogy az energiafogyasztásuk másfélszerese az eddig vélt értéknek.

Korábban a kutatók azt feltételezték, hogy a jegesmedvéknek sokkal kevesebb energiára van szükségük, mivel nincs természetes ellenségük, és a vadászmódszerük sem igényel túl sok fizikai erőfeszítést. A friss mutatók szerint azonban egy nőstény jegesmedvének tizenkét naponta meg kell ennie egy teljesen kifejlett fókát ahhoz, hogy fedezze az energiaszükségletét. A vizsgált kilenc példány több mint felének csökkent a testtömege a fő vadászszezonban.

A szakértők 22 ezer és 31 ezer egyed közé becsülik a globális jegesmedve-állományt.

Forrás: MTI